A gyertya szilárd éghető anyag, viasz, faggyú vagy paraffin
felhasználásával készült, kanóccal ellátott világító eszköz. Az
emberiség az ókor óta használja.
Története
Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat,
évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus
születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya
mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati
eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen
kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.
A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során.
A 19. század elején felfedezték a sztearint, a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet,
mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az
összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű
és olcsó gyertyát tudtak előállítani.
Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése